Vágyakozás - Blog Posts

Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.

Stephenie Meyer

veled vagyok a magány között.

ha tárod karodat,

te két kezed fojtogat;

s én örömöm lelem a dolgokban.

a világom tőled most hanyatt van.

vágja magát a földhöz és ficánkol,

úgy érzem ez lesz a halálom.

művészet vagy;

ha nem lennél, ki kéne találni.

szívem tájéka is feléd savazik.

csak megölelt,

én pedig belehaltam.

mi ketten

vagyunk

a művészet.

”Zokog - s szép szárán könny csorog,

Mint halhatatlan gyöngysorok.„

- Edgar Allan Poe

~ Mondd csak...

Szép az elmém, a lelkem?

Azt hiszem, ezeken kívül semmi másom nincsen...

~ Egyrészt hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt időm. Másrészt az is igaz, hogy nincs olyan hónap az életemben, hogy ne történne valami faszság, ne jönne közbe valami. Fogy a türelmem és egyre jobban bosszant minden és mindenki. Egyre több dolog billent ki az egyensúlyomból, egyre több dolog állja az utamat. Nincs kedvem ehhez. Küzdöttem egyedül eleget, hogy kimásszak a gödörből, hadd pihenjek már...

/ . . . /

~ Úgy érzem, jelenleg nem igazán van kedvem a dolgokat részletezni, magyarázkodni. Az esetek túlnyomó részében úgy se lenne semmi értelme. Belefáradtam, unom már. Inkább csak járom a magam útját és csendben cselekszem.

/ Szia. Semmi. Nem tudom. És veled? /

~ Te belemennél, ha csak rövid ideig tart?

Ha azt nézzük semmi sem tart örökké, és hülyeség lenne arra várni, hogy "majd ha eljön a megfelelő idő" hiszen gyakran vált az ember életstílust is. 8 év ált. suli, 4 év középsuli, 3-6 év egyetem, vagy egyből meló, élőléptetés, áthelyezés, teljes meló váltás, tovább/átképzés, költözés, személyiség és életcélok változása, akármi. Na és most nézzük ezt két emberrel egyszerre...

Egyrészről hülyeség a "majd ha minden patika lesz, akkor megtalálom az életem végéig tartó szerelmet" nézőpont, másrészről az is hülyeség, ha az ember ösztönei által hajtva fűvel fával menetel, miközben az élete egy "shit tornado".

Ki/mi szabja meg mi a helyes? Mennyiség, minőség, időtartam miegyebek? Mindent bele, vagy csak lábujjhegynyit? Mi van ha csak 4 hónap, vagy 4 év, vagy akár 4 évtized? Mi van ha csak átmeneti, de jó volt amíg tartott és jól is váltok el? Netán 4 évtized és 3 gyerek után jobb szarul elválni?

Végén már a fejem is belefájdul a túlgondolásba és arra jutok a racionalizálással, hogy jobb egyedül... de mégis, mintha valami hiányozna itt bent. 💟

/ confusion level 100% /

~ 10 Év

Ennyi időm van arra, hogy utólérjem magam, azaz kompenzáljam a lemaradásaimat, majd felülmúljam magam. 10 évem van arra, hogy valamire való emberré váljak, hogy éljek a potenciálommal, kimaxoljam azt. 10 évem van arra, hogy eléggé váljak, majd annál is többé. Ennyi időm van arra, hogy a kis képzeletbeli birodalmam megalapozzam, mielőtt túl késő lenne, és fejemre omlana mindennek a gondolata. Legjobb az egészben, hogy csak az életem, a jövőm múlik rajta, hiszen élni szeretnék, nem pedig nyomorultként, éppen csak túlélni... Nem hibázhatok, az élen kell járjak és maximálisan kell teljesítsek!

/ A hegy sarkába szorítva; a káosz peremén járva /

~ Az elsődleges vonzalom és a kompatibilitás közötti kapcsolat nem mindig áll átfedésben. Azt nem választhatjuk meg, hogy ki az, akihez egyből vonzódunk, és az is megtörténhet, hogy a vonzalom később alakul ki, de az is, hogy a már meglévő megszűnik. Ne ez legyen az egyetlen mércéd, főleg, ha eleve kapcsolatban élsz...

/ A vonzalom nem, de a cselekedet tudatos döntés kérdése! /

Nem tudom merre kéne tartsak, de azt tudom, hogy nem a megfelelő úton haladok. Zsigeri frusztrációt, elégedetlenséget érzek a jelenlegi önmagammal kapcsolatban. Instabil, erőtlen vagyok, és érzem, hogy valami egyáltalán nem okés.

A következő évet szeretném kevesebb halogatással, lustálkodással tölteni, meg érthető módon, kevesebb betegséggel is. Szeretnék jobban ragaszkodni a rutinokhoz, megfelelően étkezni, edzeni, aludni, tanulni és dolgozni. Mindezeket, a pénzügyeimmel együtt, vezetni fogom, és azt sem bánnám, ha néha átesnék a ló túloldalára a kis táblázataimmal.

Egy társat se lenne rossz találni, egy partnert, akivel hasonló értékrenddel rendelkeznénk és egymás hétköznapjait szebbé tehetnénk. Ideje lenne már... ^^