“I’m homesick all the time … I just don’t know where home is. There’s this promise of happiness out there. I know it. I even feel it sometimes. But it’s like chasing the moon. Just when I think I have it, it disappears into the horizon.”
— Sarah Addison Allen
Nagy szívem volt. Olyan ami őszintén, tisztán tudott szeretni. Feltétel nélkül . Olyan, ami ritka ebben a mai világban.
Kár érte…
Érdemes lett volna megmenteni…
"I heard someone at the market say there are monsters walking along us."
"Monsters?"
"Masked, trying to appear as normal as you or I!"
I keep my expression neutral. "Yes, there are people wearing masks, but they're not the monsters."
"Then who are?"
"Those who make masks needed."
Ő egy olyan ember, aki hatásosabb bármely drognál, veszélyesebb minden fegyvernél, és olyan függőséget okoz, ami még a szerencsejátékokat is szégyenbe hozza.
Ez az az otthon amit magamnak építettem
Egy otthon amit elköltöztethetek
Ahol a múlt nem ragadt be egy poros lépcsőházba
Ahol mégis lepattogtatta a festéket a korlátról az idő suhanó keze
Ahová hazafelé menet nem futok át az országúton
Majd gondolom meg magam a közepén
Mint fényszórók fényétől megzavarodott őzek
Mérsékelt szuicid gondolatokkal
Ez az otthon lágy és puha
Egy hely ahol sosem járok lábujjhegyen
Ahová az ünnepekre sem látogat haza a bánat
Itt nem látom magam az arcokban
Az arcok mégis látnak engem
Nem kényszerülök a homicid hajlamomat gondosan összehajtogatni
Álomra hajtani a fejem egy könnytócsában
Többé nem húzom végig az öklöm a falon
Az orrom az ingujjamon
Miután megmártottam a szerelemben
Már majdnem ember vagyok
Elmondanám neked
Táncolok a dalokra
Amikre régen sírtam
De nem laksz itt
Alexander Levin
i never leave when it gets hard, i leave when it gets disrespectful.